Nemi úton terjedő betegségek
Érdekes hatással lehet a politika az orvoslásra. A szocialista országok átalakulásával egyidőben, a nyugati demokrácia hatására az állampolgári jogok tiszteletben tartásaként megszűnt a „kényszer-gyógykezelés” kategóriája. Ez nemcsak az alkoholistákat érintette, hanem a nemi betegek népes táborát is. Utóbbiak esetében e változást leginkább az AIDS megjelenése siettette.
A máig is kezelhetetlen kórképben szenvedők jogait nem lehetett csorbítani azzal, hogy kvázi nyilvánosságra hozták betegségüket szűkebb környezetükben azzal, hogy partnereiket is kötelezően bevonták a kezelésbe. A liberális törvényváltozás azonban épp a fertőzőforrás felkutatását nehezítette meg, s tiltotta azok izolálását az emberi jogokra hivatkozva.
A vitatott változások hatása, hogy ma már nem beszél(het)ünk nemi betegségekről, csak nemi úton terjedő kórképekről. Ezek száma viszont a diagnosztikus lehetőségek gyarapodásával szinte folyton növekszik. Ma legalább 17 STD (sexually transmitted diseases) kór ismert, mert olyan betegségekről is kiderült e terjedési lehetőség, melyekről korábban ezt fel sem tételeztük. Így került e betegségek sorába pl. a májgyulladás, a mononukleosis, trachoma, herpesz stb.
A leggyakoribb nemi úton átvihető betegség -egyúttal a kanyaró utáni leggyakoribb fertőzőbetegség – a gonorrea vagy népszerű nevén tripper jellegzetes, sárgás folyásával ma már jól gyógyítható antibiotikumokkal, bár pont e kórkép kezelésénél figyeltek fel először az orvosok a baktériumok ellenállóképességének növekedésére.
A másik klasszikus betegség a nemi területeken, néha a szájban is gyorsan gyógyuló, fájdalmatlan sebeket, fekélyeket okozó, de késői stádiumaiban a szív-érrendszert és az idegrendszert roncsoló szifilisz vagy luesz. Újvilági eredete kétséges, ám az amerikai kontisnensen előforduló pinta nagyon hasonlít rá. Még mindig érzékeny a dugóhúzószerű kórokozója, a treponéma antibiotikumokra, így az első stádiumban adott gyógyszerekkel szövődménymentesen kezelhető.
Az ulcus molle (lágy fekély) és a limfogranulóma a mi kultúrkörünkben ritkábban előforduló kórképek, melyek szintén fekélyképződéssel, zegzugos járatok kialakulásával, de már fájdalommal is járnak a megfertőzött területen. A turizmus sajnos ezeket is importálhatja, így szűrésük fontos.
A húgycsövet és a hüvelyt egyaránt fertőző ágensek között találunk baktériumokat, vírusokat, mikoplazmát, ureoplazmát, gombákat is. A két leggyakoribb folyással járó betegség a tripper mellett az egysejtű parazita okozta trichomoniasis és a gomba keltette candidiázis.
Utóbbi kórokozója egy sarjadzógomba, a Candida albicans, mely világszerte szaporodóban van. Ennek okát abban lelhetjük, hogy nagyon sok antibiotikumot használunk nap mint nap, s emiatt a gombák szabad prédáivá válunk. Nem csoda, hiszen az antibiotikumok tulajdonképpen a gombák (penész és sugárgombák) védekező anyagai, melyek kibocsájtásával teret teremtenek maguknak a baktériumok rovására. Sajnos, ételeink is rengeteg antibiotikumot tartalmaznak, mert jónak bizonyulnak, mint növekedést serkentő anyagok az állattartásban, sőt a növénytermesztésben is.
Sok orvos tagadja, hogy a Candida – amelyet ma már a normál hüvelyi flóra szereplőjének tartanak elterjedt volta miatt – súlyosabb betegséget lenne képes kiváltani, pedig egyre több esetben lehet igazolni kóroki szerepét allergiás, immunhiányos és egyéb kórképekben.
Az USA-ban a nyolcvanas években nagy pánikot okozott, hogy a lakosság körében robbanásszerűen terjedni kezdett a nemi herpesz (herpes genitalis). Ez annál is ijesztőbb volt, mert nemcsak a fájdalmas hólyagok akut kellemetlenségével kellett számolni, hanem a vírus hosszú idő után kifejtett – főleg méhnyakat érintő – rákkeltő hatásával is.
Ugyanilyen daganatképző effektust írtak le kondilómák esetén,amikor a páciens a tenyéri-talpi szemölcsöket is létrehozó vírusfélével fertőződött meg, s nemi szervén nyeles bőrdaganatok alakultak ki. Ma a tudósok e humán papillóma vírust teszik felelőssé más rákok kialakulásáért is, így állítólag még a tüdőrák kockázatát is jobban növeli, mint a dohányzás.
A nemi területeken előforduló paraziták sorából nem felejthetjük ki a vérszívókat, így a lapostetűt sem. Itt leginkább a kínzó viszketés a probléma, de társulhatnak hozzá egyéb fertőzések is.
Visszautalva az ureoplasmára és mycoplasmára jelentőségük abban áll, hogy kezeletlenül meddőséget is okozhatnak. A hepatitis fiataloknál történő szaporodásáért a kábítószeres tűkkel történt fertőzéseken kívül egyértelműen nagy szerep jut a szabados nemi életnek. A hosszan lappangó, végül a beteg halálát okozó kórkép szűrése különösen fontos.
A szűrésekről röviden csak annyit, hogy vérvétellel ma már hazánkban is diagnosztizálható valamennyi kórkép, s váladékvétellel célzott antibiotikus kezelésére is van lehetőség.
Dr. Kohán József