Gyulladásos bőrbetegségek

A gyulladásos bőrbetegségek csoportja rendkívül nagy. Ide tartoznak a baktériumok, gombák vagy más élősködők által keltett gennyedések, tályogok, szőrtüszőgyulladások, de azokat a betegségeket is idesorolhatjuk, melyeknek hátterében a szervezet maga ellen indít támadást, azaz az autoimmun betegségeket is.

Vannak közös jelek, melyek a gyulladás fennállását támogatják: a duzzanat, a meleg tapintat, a bőrpír, és a fájdalom. Emellett a bőrgyógyászok megfigyelték, hogy a bőrbetegségeket a bőr csak néhány (szám szerint 20) jelenséggel tudja „kifejezni”, ezeket „elemi jelenségeknek” nevezték el. Ezek kapcsolódásából kell diagnosztizálnia a bőrgyógyásznak a ma ismert 1 500-2 000 bőrbetegséget.

A teljesség igénye nélküli felsorolás első reprezentánsa az egyszerű szőrtüszőgyulladás. Ilyenkor valamely baktérium vagy gomba támadja meg a szőrtüsző melletti faggyúmirigyet, melynek váladékában egyébként is él egy ún. „anaerob”, levegőt nem kedvelő parazita, a Propiobacter acnis. Ez önmagában nem okoz gennyes folyamatot, de a társfertőzésként szereplő Streptococcus vagy Staphylococcus baktériumok vagy a Trichophyta nevű fonalas gomba már igen. Utóbbi maradandó károsodást, kopasz foltokat eredményezhet.

A Streptococcus számos más betegséget is okoz a szervezetben, de leglátványosabb és legveszélyesebb bőrbetegségként létrehozhatja az orrbáncot, mely magas lázzal, hidegrázással, elesett állapottal járó élénkvörös duzzanattal, feszülő, szúró fájdalommal jár az érintett bőrterületen.
Régebben az orr körül volt gyakoribb, innen a neve, manapság inkább az alsó végtagra lokalizálódó formái fordulnak elő. Megfelelő antibiotikummal, megfelelő ideig kezelve, ha a beteg is sokat pihen vele, véglegesen meggyógyítható. Sajnos nem jó kooperáció, rossz gyógyszerválasztás esetén kiújulhat, sőt krónikussá, visszatérővé válhat. Ennek szövődményeként a végtagok maradandó duzzanata, ödémája kellemetlen és fájdalmas emléke lehet.

A tályogokat ugyanazok a kórokozók hozzák létre, mint a a fenti betegségeket, azonban a bőrön látható fájdalmas duzzanat egy mélyen a zsírszövetbe terjedő folyamatot jelez. Ilyenkor nem elégséges az antibiotikus kezelés, műtéttel kell feltárni a gennyes elváltozást.

A fertőzéses eredetű bőrgyulladások ritkább, de szomorú aktualitást kapott formái a bőr gümőkórja és a lépfene. Előbbi az AIDS terjedésével, és a társadalmi megrázkódtatások áldozataivá váló elesettek, hajléktalanok rossz higiénés körülményei miatt ismét sokkal gyakrabban fordul elő, ezért megfelelő szűrésekkel, terápiával fel kell készülni terjedésük ellen. A lépfene esetében sajnos a biológiai fegyverként felhasználható, spórájával könnyen terjeszthető volta miatt szükséges a szakemberek felkészítése leküzdésére. A néha banális bőrtüneteket okozó kórkép ugyanis könnyen terjed belélegzéssel is, és a tüdőt megtámadó formája végzetes kórkép.

Az autoimmun bőrgyulladások közül legjellegzetesebb a bőrfarkas (lupus erythematodes), mely típusos pillangószerű bőrpírral jelenik meg az arcon, de hasonló színű, enyhén hámló, hegesedéssel járó diszkoid kiütések test szerte megjelenhetnek, a hajas fejbőrön foltos kopaszodást okozva. Sajnos a betegség nem mindig marad a bőrre lokalizálódva, ha a szívet, vesét, májat egyéb szerveket is érinti, szisztémás formáról (SLE) beszélünk. Ez már súlyos betegség, ezért a korai felismerés, a korrket diagnózis a beteg sorsán képes változtatni, mert a megfelelő (általában szteroiddal történő) belső kezelés javíthat a tüneteken, panaszokon, s meghosszabbítja a túlélést.

A bőr keményedésével járó gyulladás, a scleroderma vagy morphea esetében a kiütés egy tömött tapintatú, hegesedő, barnás-lilás-vörös, néha gyűrűszerű folt a végtagokon vagy a törzsön. Ha csak a bőr tünete ez a „keményedés” a betegség hosszú és enyhe lefolyású, ám belszervekre terjedő formájánál nem ritka pl. a nyelési képtelenség a nyelőcső érintettsége miatt.

Rokon betegségnek számít a dermatomyositis, bőr és az izmok egyidejű, mozgáskorlátozottsággal, elesettséggel, néha lázzal járó súlyos gyulladása. A beteg arcán ilyenkor is jellegzetes bőrpír látható, mely síró arcra emlékeztet. A betegség előrehaladtával az izmok bénulása miatt kritikus állapot is bekövetkezhet.
Ennél a betegségnél is nagyon fontos az autoimmun kórképekre jellemző vérképi, immunológiai eltérések kimutatása illetve a bőrből, izomból végzett szövettani vizsgálat.

A mélyebb szövetek gyulladása lehet a kevert kötőszöveti gyulladás vagy a zsírszövet gyulladása, a panniculitis. A szisztematizáció ezen esetekben is előfordulhat, s az előbbi betegségek mindegyike kombinálódhat SLE-vel. Ez a terápiában is hasonlóságot jelent, mind a bőr tüneteinek külső enyhítésére, mind a belső szervek elváltozásainak megelőzésére, kezelésére leginkább a mellékvesekéreg hormonkivonatait, az ún. szteroidokat alkalmazzuk, szükség esetén akár citosztatikus szerek adásával is kiegészítve.

Dr. Kohán József
bőrgyógyász-kozmetológus