Hajhullás

A hajhullás napjaink leggyakoribb bőrbetegségei közé tartozik. Lehet foltos és totális, hormonális eredetű vagy góc által okozott, de befolyásolja a haj vesztését vitamin- vagy ásványanyaghiány, a stressz és a környezetszennyeződés (füstök, gázok, nehézfémek, sugárzó anyagok) miatti vagy toxikus anyagok (gyógyszerek, citosztatikumok) által okozott hajhagyma károsodás is

Elmondható, hogy az utóbbi 15-20 évben legalább duplájára nőtt a hajhullással orvoshoz fordulók száma. Ezt talán az ismert (néha nem elismert) magasabb háttérsugárzás, a megváltozott, zaklatott életmód és egészségtelen táplálkozási szokások magyarázzák, a kezelés ezért néha nagyon hosszadalmas, és néha csekély eredménnyel jár. Ha pedig az evolúció során a szőrzet és a hajkorona elvesztését a „fejlődés” jeleként értékeljük, ez csak a folyamat kezdete!

Félretéve a tréfának is beillő eszmefuttatást, sok embert érint a hajhullás. A genetikai eredet ma már nem kétséges, hiszen a bőr, a szőrzet és a haj milyenségét végül is hormonális irányítás alatt az örökletesség determinálja. A baj az, hogy a kopaszodás (mindkét nemben!) egyre korábbi életkorban kezdődik.

A felsorolt lehetséges okok kiderítésére mindenképpen a szakmák összefogásával lehet csak vállalkozni: góckutatásban fül-orr-gégészek, nőgyógyászok, urológusok, fogorvosok vizsgálataira támaszkodnak a bőrgyógyász-kozmetológusok, a hormonális eredet tisztázásában az endokrinológusok, belgyógyászok segíthetnek, az örökletesség kimutatására genetikusok is bekapcsolódhatnak a beteg kivizsgálásába.

Nagy általánosságban elmondható, hogy a gócos hajhullás oka gyakrabban valamilyen rejtett gyulladás, góc, s ha ezt megtaláljuk, és meggyógyítjuk, a haj magától visszanő. Több bőrgyógyász úgy véli, még ezen esetekben is gyakoriak a lelki problémák, és ez egyúttal ördögi kör is, mert a mosdókagylóban vagy fésűben talált maréknyi haj látványa tovább stresszeli a pácienst.

A diffúz hajhullást gyakrabban látjuk felszívódási zavarok vagy táplálkozási hiánybetegségek tüneteként, lehet utóbbival összefüggésben az évszakhoz kötött hajvesztés. Mivel néhány ásványanyagon, még kevesebb nyomelemen kívül nincs korrekt mérési módszer pl. a vitamintelítettség mérésére, a tapasztalat alapján ezek adásával próbálkozik a kezelésben járatos bőrgyógyász. A szélesebb körben ismert B-vitaminokon kívül ilyenkor olyan multivitaminokat javasol a kozmetológus, melyekben van A-, H- sőt D-vitamin is, s melyekből emellett elegendő, és jól felszívódó vasat valamint cinket, szelént és egyebet is bejuttathat szervezetébe a haját hullató beteg.

A legkomiszabb a hormonális eredetű hajvesztés. Férfiak esetében oki kezelésre gyakorlatilag nem igazán van lehetőség, bár egyfajta gyógyszert azért (lelkileg) súlyosabb esetekben be lehet vetni. A többieknél marad a külső kezelés, melynek lényege szintén a kívülről történő vitaminok bevitele, a hajas fejbőr keringését fokozó anyagok adásával a hajhagymák anyagcseréjének javítása, oxigénellátásának fokozása. Ugyanezen anyagok szeszben vagy pakolások formájában való bevitele is segíthet a kezelésében.

A hölgyek hormonális eredetű hajvesztése, bár ijesztőbb, talán egy kicsivel könnyebb probléma . A magasabb tesztoszteron (férfi hormon) kimutatása esetén – melyet a petefészek is termel, sőt a mellékvesekéreg hasonló hatású hormonjai a stressztől függően szintén emelkedettebb szinten választódnak ki – az oki kezelés: a fölös hatóanyag lekötése megoldott. Akár a „sima” fogamzásgátló szerek is sokat segíthetnek, de serdülőkortól a klimaxig speciális gyógyszere is van az androgén alopeciának. A változókorban ennek adása az előzőektől eltérően problémás lehet, de néhány éve e gyógyszer párja kitűnő lehetőséget ad az idősebb nők hajvesztésének megfékezésére.

Fontos megjegyezni, hogy nem mindig lehet kimutatni ilyen esetekben emelkedett tesztoszteron-szintet, mégis típusos a betegség. Ennek oka az, hogy a bőr a fejen és a törzs dekoltázs részén maga is termeli ezt a hormont, így az úgy hozza létre közvetlenül károsító hatásait (hajhullás, szőrösödés, pattanások), hogy nem is kerül a keringésbe. A fenti gyógyszerek ilyenkor is segíthetnek.

A hajhullás ritkább okait (betegségek, mérgezések, sugárzás stb.) nem érintve végül csak azt érdemes kiemelni, hogy a tisztálkodással együtt járó károsító hatások, néha maguk a shamponok is rosszabbíthatják az állapotot, s csak ritkán segítenek a kezelésben. Szerepük inkább a kísérő jelenségek (zsírosodás, korpásodás) csökkentésére korlátozódnak.

A haj kezelésére általában azok a készítmények alkalmasak, amelyek fel is szívódnak. A felszívódás helye mindig a hajhagyma, azaz a fejbőr, a hajszálak élettelen anyaga sosem fog eljuttatni a gyökerükig semmit sem. A kondicionálók arra alkalmasak, hogy a károsodott hajszálak külső rétege megerősödjön, de emellett a hajhagymák táplálása elengedhetetlen a betegség kezelésében.

Dr. Kohán József
bőrgyógyász-kozmetológus